2014. március 19., szerda

7. rész

Hello Mindenkinek!
Megérkeztem a 7. résszel, ami most kicsit hosszabbra sikerült, mint általában a részek szoktak lenni!
Nagyon szépen köszönöm a 4 feliratkozót és az 1500 oldalmegjelenítést, nagyon jól esik!
Komizzatok, pipáljatok és iratkozzatok fel!
Kellemes hétvégét, sok sikert a hétre és jó olvasást!
Puszi: Little Candy

7. rész
"Szép kislányt találtál magadnak, Öcskös!"

Sara szemszöge:

- Sara haladj már, elfogunk késni!- kiabált fel a lépcsőfordulóról Justin.
- Justin! Attól, hogy folyamatosan kiabálsz, a cuccaim nem fognak a bőröndömbe belerepülni! Inkább gyere és segíts!
A kérésemre választ nem kaptam, ezért nyugodtan folytattam tovább a pakolást. Pontosan két napja kért meg Justin, hogy tartsak vele a turné ideje alatt. Bár Ő nem láthatta az arcomon, de mikor előállt ötletével, ki tudtam volna ugrani a bőrömből.
Gondolatmenetemből Justin trappolása zökkentett ki. 
- Jöttem segíteni!- közölte velem, majd bevetette csábos mosolyát, amitől minden alkalommal a szívem hevesebben ver.
- Elkéstél.- hajtogattam össze az utólsó nadrágot és becipzároztam a bőröndömet.
- Jajj de jó, akkor mehetünk? Lekéssük a gépet!
- Magángéppel megyünk, nem?- villantottam meg mindent tudó mosolyom és felhúzott szemöldökkel néztem rá- a szupersztár nélkül úgysem indulnak el.
Még morgott valamit, majd a bőröndömet maga után húzva kisétált a szobámból. Lesiettem a lépcsőn, hogy még utoljára körbe tudjak nézni és mindent az emlékezetembe vésni, mivel hat hónapra itt hagyom az otthonomat. Egy utolsó pillantást vetettem a szépen berendezett házra, majd becsuktam magam után az ajtót. Be kell valljam, bármennyire is szeretnék Justinnal tartani, nehéz szívvel hagyok itt mindent. A ház miatt viszont nem kell aggódnom, mivel anyáék nemsokára hazajönnek. 
- Sara gyere már!- ordított Justin az autó hátsó üléséről.
- Mondd csak, Te máshogy nem tudsz kommunikálni, csak kiabálással?- fordultam érdeklődő tekintettel immár a kocsiban ülve.
- Nem szoktam kiabálni, csak így is késésben vagyunk! Nők..- morogta az utolsó szót inkább magának.
- Na jó, úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna!
Az út csendben telt, mindketten a mellettünk elsuhanó fákat bámultuk, de különös nyugodtsággal árasztott el az, hogy Justin biztatóan fogja a kezem. Tudtam, hogy a turnén sok dolga lesz, de ha lesz egy kis szabadideje, azt velem fogja tölteni. Tisztában volt vele, hogy mennyire izgulok, hiszen ez egy elég nagy előrelépés a kapcsolatunkban.
20 perc elteltével már a repülő utastere felé vettük az irányt, csomagjaink már a gépben voltak. Zavarodottan pillantgattam Justin felé, mivel mikor a gépre felszálltunk, egy csomó ismeretlen arccal találtam szemben magam. Mindig is félős és visszahúzódó voltam, de mikor megláttam, hogy mindenki mosolyog rám, minden félelmem elszállt.
- Srácok, bemutatom Sarat!- mosolygott idétlenül Justin.
- Jajj kincsem!- lépett oda Pattie és ölelgetett meg- köszöntünk téged! Annyira örülök, hogy a fiam végre egy rendes lányt talált magának! Már nagyon sokat hallottam rólad, minden telefonbeszélgetésünk rólad szól!
- Anya- szólt erélyesen Justin- légyszíves! Még a végén elijeszted!
- Szia Kislány!- lépett oda hozzám Scooter- mi még nem találkoztunk!- húzott szorosan magához, majd a fülembe suttogott- remélem jó hatással leszel a kölyökre!
Scooter mondata megdobogtatta a szívemet. Hihetetlenül jól esik, hogy már az első találkozás alkalmával belém helyezték a bizalmukat és támogatják a kapcsolatunkat. Vagyis a majdnem kapcsolatunkat.
Scootert felesége, Carin követte a bemutatkozásban, majd Justin legjobb barátja, Fredo is jól megszorongatott. Helyet foglaltam Justin mellett, majd a többiek kérdezősködni kezdtek az életemről. Mindent elmeséltem nekik, és érdekes módon, nem éreztem magam kellemetlenül, hiszen mégiscsak "idegeneknek" mondtam el életem nagy titkait. Mégsem éreztem magam feszélyezve, hisz olyan örömmel fogadtak, hogy máris második családomként tekintettem rájuk. A mondandóm közepén Justin felállt és elindult a mosdó felé, majd rá pár perce Scooter is követte. Itt kezdett gyanússá válni a dolog, aztán mikor már 10 perc elteltével sem érkeztek vissza, sűrű bocsánatkérések közepette felálltam és a keresésükre indultam. Már majdnem elértem az úticélom, mikor egy fekete ajtó előtt megtorpantam. Majdnem benyitottam, hisz nem tudtam róla, hogy lenne a repülőn másik helyiség, de ekkor hangok szűrödtek ki az általam ismeretlen szobából. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de én mégis az ajtóra tapasztottam a fülem, és próbáltam a hangfoszlányokból pár értelmes mondatot összerakni.
- Szép kislányt találtál magadnak, öcskös!
- És nem csak gyönyörű, hanem a természete is magával ragadó- felelte Justin rövid szünet után.
- Remélem úgy lesz ahogy megbeszéltük és nem fogsz bajba kerülni! Meg találtad a legmegfelelőbb személyt erre a feladatra! Remélem nem csalódok benned!
A beszélgetés további részét már nem hallottam, mivel a szememet könnyek homályosították el és kockáztatni sem akartam, mivel hogy Justinék bármelyik pillanatban kiléphettek volna, így inkább megtöröltem a szememet és visszaindultam a többiekhez.
Pontosan ugyanúgy éreztem magam, mint néhány nappal ezelőtt: megalázva, eltiporva, becsapva. Talán nem kellett volna eljönnöm, talán elhamarkodottan döntöttem. Nem tudom, mi lesz ezután, lehet, hogy csak én értettem félre a dolgokat, de az sem kizárt, hogy Scooter komolyan gondolta mindazt, amit az imént hallottam. Nem tudom, hogy van-e valóság alapja, de mindenképpen beszélek majd Justinnal erről a dologról.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd leültem az iménti helyemre, és próbáltam önfeledten csevegni mindenkivel. Pár perc múlva Justinék is csatlakoztak hozzánk, Justin mellettem, Scooter pedig Carin mellett foglalt helyet. A többiekkel ugyanúgy társalogtam, ahogy eddig, viszont mikor Justin közeledni próbált, visszautasítottam. Mikor át akart ölelni ellöktem a kezét, mikor puszit akart adni elfordítottam a fejem. Senki nem értett ebből a színjátékból semmit, főleg Justin furcsállta az értetlen kirohanásomat. Többször is próbálkozott kiszedni belőlem, hogy mi a bajom, de terve kudarcba fulladt, hisz szerintem érhető, ha nem akarom mindenki előtt kiteregetni a szennyest.
- Sara, elmondanád végre, hogy mi bajod?- suttogta Justin reménytelen hangon a fülembe.
- Majd ha ketten leszünk, megbeszéljük- suttogtam vissza.
Az út további része viszonylag jó hangulatban telt, mindenki csacsogott valakivel. Megtudtam Pattieről, hogy imád sütni-főzni, Fredoról hogy hatalmas partiarc, Scooter állítólag hogy ha a munkáról van szó idegbeteggé válik és mindenkivel ordibál, Carin pedig  imád regényeket olvasni. Jól esett végre őszintén és kikapcsoltan beszélgetni olyan emberekkel, akik már az első találkozás alkalmával belopták magukat a szívembe. Igazából hiányzott, hogy valakinek kiöntsem a szívem, mivel sajnos nem úgy nőttem fel, mint a gyerekek nagy része. Mikor hazamentem a suliból, senki nem kérdezte meg, hogy milyen volt a napom, senkinek nem tudtam elmondani, hogy ki piszkált, és senki nem vigasztalt meg, mikor hatalmas traumaként ért egy fekete pont beszerzése.
Háromnegyed óra elteltével már hatalmas léptekkel szeltük át New York hatalmas repülőterét, attól félve, hogy a rajongók és néhány lesifotós megállít minket, aztán pedig órákra itt ragadunk. Villámgyorsan bemásztunk a bérelt autóba, majd perceken belül egy ötszintes, luxusszállodánál tett ki bennünket a sofőr.
A recepciónál bejelentkeztünk, majd mindenki kapott a kezébe egy szobakulcsot, kivéve én. Döbbent arccal fordultam a vígan beszélgető társaság felé,  majd feltettem az első kérdésemet:
- Az én kulcsom hol van?
- Itt- mutatta fel Justin az ujja köré tekert kulcscsomót.
- Tessék?- kúszott fel egy oktávval a hangom- Egy szobában alszunk?
- Igen!- kacsintott- Ha már ezt így megbeszéltük, mindenki foglalja el a szobáját- csapta össze izgatottan a tenyerét- Mára nincs több program, pihenjetek!- adta le a parancsot Justin, majd kézen fogott és felhúzott az első emeleti szobánkhoz.
Beléptünk a szobába, és a szám tátva maradt az elém táruló látványtól. Csodaszépen berendezett, ízléses szobát kaptunk, aminek ráadásul még erkélye is van. Ledobtam a táskáimat, majd kiléptem a hatalmas erkélyre. Még hallottam, hogy Justin csendben becsukja mögöttünk az ajtót, majd szorosan mögém lépett.
- Megbeszélhetnénk a délutánit?- kérdezte, és mintha némi idegességet éreztem volna mély, reszelős hangjában.
- Persze- fordultam hirtelen felé- Emlékszel mikor Scooterrel elmentetek a mosdóba?- elgondolkodott, majd bólogatással jelezte, hogy tudja miről beszélek- Mikor nem jöttetek vissza, kezdett gyanússá válni a dolog, ezért utánatok mentem, majd egy helyiségből hangokat hallottam. Rájöttem, hogy csak ti lehettek odabent, ezért- bár nem szép dolog-  hallgatóztam. Scooter mondandójából azt szűrtem le, hogy én csak azért vagyok itt, hogy visszafogjalak téged. Lehet, hogy én reagálom túl a dolgot, ezért nem is mondtam el ezt senkinek. Nem haragszom rád, hisz nincs miért, csak ott, abban a pillanatban rosszul esett Scooter kijelentése. Remélem nem értettél félre, hisz nem akartam neked szemrehányást tenni, ráadásul ezen a turnén én csak vendég vagyok, szóval nincs jogom ítélkezni.
Mondandómat hosszú, néma csend követte. Mindketten a kivilágított városban gyönyörködtünk, majd Justin nagy sóhaj közepette felém fordult:
- Ezért érezted magad rosszul? Nincs miért aggódnod Sara! Tudom, hogy az újságok sok hazugságot összehordtak a "nőügyeimről" , miszerint minden héten másnál keresem a boldogságot, ám ez nem így van. Sosem használnám ki a lányokat, főleg nem téged. Összesen eddig 2 barátnőm volt, de igazán egyiket se szerettem. Scooter nem úgy értette azt, amit mondott- lépett közelebb, majd átkaroltam a derekam- sosem akarnék szándékosan ártani neked. Te vagy az a lány, akit igazán, teljes szívemből tudnék szeretni.




2014. március 15., szombat

Second award

Hello Mindenkinek!
Nem résszel, hanem díjjal jelentkezem! Köszönöm a díjat Suha Szandinak!

Szabályok:
1.Írj 11 dolgot magadról.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Tegyél fel 11 kérdést
4. Küld el 11 embernek.

 11 dolog magamról:
1. Sportolok
2. Szegeden élek
3. Imádok zenét hallgatni
4. Hetedikes vagyok
5. Foglalkoztat a továbbtanulás
6. Ságvári Endre gimnáziumba szeretnék menni, ami az Egyetem gyakorló gimnáziuma
7. Franciát szeretnék tanulni
8. Ha a francia nem jönne össze, spanyolt tanulnék
9. Nem szeretem a németet
10. Tagozat szinten tanulom az angolt
11. Nagy álmom Amerikában élni

 11 kérdés:
1. Ki a kedvenc énekesed?
Justin Bieber
2. Miért pont őt választottad?
Mert szeretem
3. Miért blogolsz?
Nem tudom
4. Hány barátod van?
Nem számolom
5. Mi az a dolog amiért megveszel?
Nincs nagyon ilyen
6. Mi a hobbid?
Zene
7. Van barátnőd?
Van
8. Hogy hívják?
Sok van
9. Mi a kedvenc tantárgyad?
Angol
10. Mi az álmod?
Amerikában élni
11. Melyik városban szeretnél lakni?
Los Angelesben

11 kérdés:
1. Van hobbid?
2. Hol laksz?
3. Hanyadikos vagy?
4. Hány éves vagy?
5. Mi az álmod?
6. Játszol valamilyen hangszeren?
7. Ki a kedvenc bloggerinád?
8. Hova jársz suliba?
9. Kedvenc banda?
10. Kedvenc énekes?
11. Van állatod?

Akiknek küldöm:
1. http://jb-forevertogether.blogspot.hu/
2. http://iloveyou-million.blogspot.hu/
3. http://justinbieberletitgo.blogspot.hu/
4. http://summer09byjustagirl.blogspot.hu/
5. http://your-picture-girl.tumblr.com/
6. http://meandthworld.blogspot.hu/
7. http://wonderland004.blogspot.hu/
8. http://being-catherine.blogspot.ro/2014/03/7-fejezet.html
9. http://youareemyheartbreaker.blogspot.hu/p/dijak.html
10. http://hollevelinkee.blogspot.hu/
11. http://livewhilewereyoungemma.blogspot.hu/

2014. március 2., vasárnap

6. rész

Hello Mindenkinek!
Ismét jelentkezem, a 6. résszel! Ne haragudjatok, hogy rövid lett, csak a hétvégém kicsit rosszul sült el, mert beteg vagyok.
A napokban láttam A felhők fölött 3 méterrel c. filmet, és tetszett! Ti láttátok már? Hogy tetszett?
Ráadásul utólag is boldog születésnapot kívánok a blog egyik főszereplőjének, Justinnak!
Komizzatok, jó olvasást!
Puszi: Little Candy


6. rész
"Kellesz, hogy ne csináljak hülyeséget!"

Sara szemszöge:

Rosszkedvűen, kialvatlanul, táskás szemekkel ébredtem. Elbattyogtam a fürdőig és elvégeztem reggeli teendőimet. Amint kiléptem a fürdőből, telefonom megszólalt. Először azt hittem, hogy az ébresztő kapcsolt be, de mikor rápillantottam az órára, ezt a lehetőséget kizártam. Nem foglalkozva azzal, hogy ki hív, felkaptam és a fülemhez szorítottam a készüléket, de rögtön meg is bántam, mikor meghallottam annak a személynek a hangját, akiét most legjobban el szerettem volna kerülni.
- Figyelj Sara, tényleg nagyon sajnálom, amit tettem, de egész éjszaka agyaltam és van lehetőség arra, hogy 6 hónapra ne kelljen külön válnunk és...- hadart eszméletlen gyorsan a vonal túlsó végéről. Hiába haragudtam rá, hiába kívántam most a föld alá, próbálkozása mégis megmosolyogtatott. Jelen pillanatban Őt gyűlöltem a legjobban, mégis késztetést éreztem arra, hogy végighallgassan. 10 percig mást sem csinált, csak hadart a telefonba, bocsánatért esedezett és kérlelt, hogy valahol találkozzunk a nap folyamán. Magamban mérlegeltem a helyzetet és arra jutottam, hogy elmegyek vele valahova megbeszélni a tegnap történteket, hátha olyan dologgal áll elő, amit még nem hallottam.
- Na, akkor eljössz?- kérdezte reménnyel teli hangon.
- Hahhh- sóhajtottam fel- igen, elmegyek. Mikor találkozzunk?
- Most- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.- most indulj el és gyere a kis étterembe, ahol a napokban voltunk. Szia!- köszönt el, majd bontotta a vonalat.
Bepakoltam a kistáskámba, és elindultam kedvenc éttermemhez.
Az autóban ülve tovább gondolkodtam. Még mindig mérhetetlenül fáj, hogy itt hagy és még mindig haragszok rá, bár ha végiggondoljuk a dolgokat, a legrosszabb esetben is kiviharzok az étteremből és otthagyom. Ez a utóbbi időben megszokott tőlem, nem?
Justin betartva az igéretét- miszerint azonnal elindul- már az étterem előtt várt rám. Kicsit ideges volt, ezt abból szűrtem le, hogy az ujjait tördelte és az ajkait harapdálta. Szeme alatti karikák arról árulkodtak, hogy Ő sem aludt valami sokat az éjszaka. Barátokhoz híven köszöntünk egymásnak, majd helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál. Pár perc kínos csend telepedett közénk, majd belekezdett mondókájába:
- Figyelj rám, Sara! Tudom és megértem, hogy most nagyon haragszol rám, de kérlek hallgass végig! Tisztában vagyok azzal, hogy hibáztam, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Nincs mentségem, talán csak annyi, hogy azért nem szóltam Neked a turnéról, mert az elmúlt napokban úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Sejtettem, hogy így reagálsz majd rá, de nem akartam elrontani a tengerparti vacsorát ezzel a hírrel.
Amíg beszélt hozzám, rezzenéstelen, kifejezástelen arccal bámultam. Arcomról semmi érzelmet nem tudott leolvasni, valószínű ezért hagyta félbe mondandóját.
- Justin, én megértem, hogy turnéra indulsz. Azt is megértem, hogy a te életedben a rajongók állnak az első helyen. De ez nem változtat a tényen, hogy 6 hónapig nem foglak látni, s valószínű annyi időd sem lesz, hogy felhívj vagy sms-t küldj. Szép lassan elfelejtesz, és találsz mást. 
- De mikor fogod fel végre, hogy nekem nem kell más?- állt fel, ezzel felborítva a székét- Nem akarok elmenni! Itt akarok veled maradni! Szeretem a Beliebereimet, de most itthon szeretnék maradni. Csak még egy kicsit szeretnék veled lenni- halkult el fokozatosan.
Kirohanása miatt köpni-nyelni nem tudtam. Megvártam míg lenyugszik, majd csöndben szóltam hozzá:
- Én megértelek Justin. Bevallom őszintén, az éjszaka nem sokat aludtam. Amint elmentél csak sírtam és azon gondolkoztam, mit rontottam el. Elhiszem, hogy itthon szeretnél maradni, hisz én is azt szeretném, ha még egy kis ideig együtt lehetnénk, és nem kellene holnap után elutaznod. De mégis mit tehetnék?
- Épp ezért hívtalak ide- csillant fe a szeme, mint egy öt éves kisfiúnak, aki új játékot kapott- éjszaka én sem aludtam, a lehetséges megoldásokon agyaltam, és arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha velem jössz.
Itt megakadt mondandójában, majd a reakciómra várt. 
- Justin, ezt te sem gondoltad komolyan! Mi lesz a boltommal és mi lesz a családommal ha elmegyek fél évre? Gondolkozz már egy kicsit!
- Mielőtt leteremtenél- nézett rám szúrósan- mindent elrendeztem, csak a beleegyezésed kell. A szalonodat egy közeli ismerős vinné, a családodhoz pedig hazajöhetnél a magángéppel. Kikértem anyukádék véleményét és beleegyeztek. Kérlek Sara, gyere velem! Kellesz, hogy ne csináljak hülyeséget! És nem kellene attól félned, hogy elfelejtelek.- lágyult el a tekintete.
- Valóban megnyugtató!- nevettem fel őszintén.
A következő pillanatban viszont megfagyott a levegő körülöttem, mikor meghallottam Justin nagyon halk mondandóját, amiről azt hitte, hogy nem jut el a fülemig:
- Ha mellettem vagy, nem kell más, egyébként sem néznék rá más lányra.
Ebben a pillanatban kezdtek el a könnyeim záporként hullani.
Justin ijedten kaptam fel a fejét, mikor meghallotta szipogásomat.
- Jajj Sara, nem akartalak megsiratni! Ne haragudj!- térdelt le elém a padlóra, majd kezébe vette az enyémet, amivel az előbb letöröltem könnyeimet- nem is gondoltam volna, hogy meghallod.
Ujjbegyeimről lágyan lecsókolta a sós könnycseppeket, majd finoman cirógatni kezdte kézfejemet. Lassan arcomhoz közeledett, majd puszikkal tüntette el a még mindig csordogáló könnyeimet.
- Nem haragszom Justin!- néztem rá könnyes szemekkel- Már nem. Most lehet, hogy egy szeszélyes, hisztis nőszemélynek titulálsz, de csak annyi a hibám, hogy nagyon fontos vagy számomra. Tegnap este rosszul éreztem magam, de nem fizikailag, hanem lelkileg. Azt hittem, egyáltalán nem számítok neked.
- Jajj de buta vagy!- húzott gyengéden magához- Ilyen még csak meg se forduljon a fejedben! Nem titulállak semminek, tudom hogy kiborultál! Hogyisne lennél fontos?! Amióta megismertelek tudom, hogy melleted a helyem. Ezért kérem, hogy gyere velem világot látni. Tudom, hogy hatalmas kérés, de szükségem van rád, melletted megnyugszom. Mondanám, hogy gondold át, de délután le kell adnom a létszámot Scooternek.
Nagyot sóhajtottam, letöröltem az arcom, majd a szemébe néztem.
- Tényleg ezt akarod? 6 hónapig összezárva velem? Gondold át! Meg fogsz unni!- próbáltam poénkodni.
- Téged lehetetlen megunni. Igen, azt szeretném, ha velem tartanál.- mosolygott édesen.
- Rendben. Veled megyek.
Azt hittem székestől felborulunk, mivel amint kimondtam, hogy vele tartok, felugrott, felkapott és a levegőben megpörgetett.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- hálálkodott és minden köszönetnyilvánítás után egy puszit nyomott az arcomra.
- Justin, tegyél le!- nevettem önfeledten.
- Fel is hívom Scootert!
- Nekem viszont haza kéne mennem elkezdeni készülődni! Szia Justin!- köszöntem halkan, mivel már jóízűen társalgott Scooterrel.
- Várj egy kicsit Scoo!- szólt a vonal túlsó végén lévő menedzsernek.
- Sara!- nyúlt a kezem után.- Nem is kapok puszit?- vágott kiskutyaszemeket. Nevetve nyomtam arcára egy cuppanós puszit.
Mélyen a szemembe nézett, szinte ajkamba suttogott:
- Szeretlek, Shawty!